Szépségtagadó

Én rongy ember miatt sírni nem fogok,
Még ha jéghegy módjára lángot is fogok.
Elég volt hogy egy szavad se volt igaz,
És minden nyomorodra tőlem vártál vigaszt.
Nem vagy igaz, csak egy szépségtagadó,
Műkedvelőként szemétben kutató.
Elég volt utolsónak lenni,
És most neked van ideje elmenni.
Unom a kifogást, a lopott órákat,
Nem tudom már élvezni az ócska mókákat.
Köszönjünk el egymástól szépen, kedvesen,
Köztünk csak egy kontinens lehet, kedvesem.

Söpör a szél a Bajcsyn, és arcomba fújja büszkeséged, mint ökörnyálat.
Fuss, apukám, ölelgesd tovább anyádat.