Március eleje

Zúg a szél és zeng a szívem
Hogy másé nem lehetek amíg érzem
Hogy te szépnek tartasz, akarsz testeddel,
De másfelé fordulsz ha faggatlak a lelkemmel.

Puha a csend a hótól
Amit az éjszaka a hideggel idetolt.
Hajnali öt, már kávémat melegítem,
Rád gondolok és keserű a szívem.

Baktatok utamon az időn gondolkodva,
És rám köszön a kukás szélesen mosolyogva,
Egy éve már hogy felderíti reggelem,
Talán hűségesebb mint te, kedvesem.

Mert a gyönge női szívnek nem kell virág.
Elég az illatja.