Felszabadulakodás

Kapálózom, lökdösődöm, vagdalászok,
Egy nap többször dühbe gurulászom,
Hogy nekem ez nem, és hol az én lovam,
Amit ígértek, de felnőve nemhogy kaptam,
Elvették eszem, szívem, vágyaim,
Maradtak a szükségletek és kínjaim.

Felszabadulakodás szívem vágya, álma,
De nem látok már napfént a földön járva.
Föld alatt már sejlik az alagút fénye
De ki vagyunk itt téve annak, ami "Isten kénye".
Felnőttem, de minek? Kérdem én aggódva.
Letészem a lantot, megyek a pokolba.
(Ott meg nézheti az Ördög a jókevem morogva.)