Csillámpor

Összetört az ég felettem,
Míg a boldogságomat kerestem.
Mint hópihe, szállt a vállamra könnye
A fagyos felhőnek, és nézzed:
Nem lélegzik a világ kupolája,
Nem rebben az univerzum szempillája.
Messze kerestem a szépet,
Őrülten vadásztalak Téged,
Míg a bánattól meghasadt az ég tükre,
Mert nem nézett rá senki, s végre
Magát bántotta, hogy csillámként szálljon,
S így az emberek szívét csókolta szájon.