Ha látnálak újra...
Kettőnk közt teásbögrék karimája,
Vagy kilométerek mögöttünk, De mosolyom nem szűnne,
Mert éltetője fekete szemed lenne.
Igézőjelbe tenném a lelkedet,
Hogy szívemmel párhuzamosan
Göndörödjön a hajad tovább.
Csak nézz rám hogy lesüssem szemem,
És nézd el nekem hogy dadog a lelkem
De mindenre emlékszem.
Ha szép az ami után tenni akarunk valamit,
Akkor tettvágyat érlel e benned a lényem?
De téged többé nem látlak csak álmomban.
Te sem nézel, pillantást, mosolyt nem kapok.
És csak elképzelem hogy boldog vagyok.
Képzelet
2017-11-12
Hozzászólások (0)